A drámapedagógia hazai tudományos megerősítése érdekében felmerült az akadémiai albizottság létrehozásának gondolata. Első lépésként Dr. Trencsényi László címzetes egyetemi tanár tájékozódott, vajon a Magyar Tudományos Akadémia Neveléstudományi Bizottsága részéről lenne-e fogadókészség egy Drámapedagógiai Albizottság létrehozásához. A pozitív válasz birtokában körlevéllel fordultunk a szakma fokozattal rendelkező tagjaihoz (róluk a 2015-ben folytatott „A drámaoktatás helyzete a köznevelésben és a színházi nevelés a köznevelés eredményességéért” tárgyban kiírt TÁMOP 3.1.15-14-2014-0001 azonosító számú kiemelt projekt kutatásainak eredményeként rendelkeztünk információkkal).  Levelünk célja a tájékozódás és egyben felkérés is volt a kollégák felé arról, lenne-e kedv/igény/szándék a fokozattal rendelkező drámapedagógusok körében az albizottság létrehozására. Ugyanekkor hívtuk fel a figyelmet arra is, hogy akik még nem köztestületi tagok, mielőbb kérvényezzék a köztestületi tagságot. Így a tagság feltérképezésének folyamata és az új köztestületi tagok jelentkezése párhuzamosan zajlott.

Az albizottság a drámapedagógia tudományos kapcsolódásait illetően a Neveléstudományi Bizottság részeként kívánt működni, ugyanakkor megfogalmazta szoros kapcsolódásait az irodalomtudomány és a színháztudomány felé is. Albizottságunkban törekszünk a nyitott, inter- és multidiszciplináris megközelítésre, így tagjaink között üdvözölhetünk több olyan kollégát is, akiknek amellett, hogy tudományos munkásságuk érintkezik azzal a neveléstudományi diszciplínának tekinthető interdiszciplínával, melyet a hazai tudományos terminológia drámapedagógiának nevez, ugyanakkor személyében megjelenik ennek a szakágnak több fontos paradigmája és kutatási-kifejezési megközelítése is (az iskoladráma-történettől a nevelési gyakorlatban alkalmazott drámáig, a drámaoktatás felső- és közoktatási módszertanáig, a szociális-szociológiai megközelítésű felfogásokig stb.) Ugyanezen céllal kívántuk felvenni a kapcsolatot az MTA Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottsággal is, ahol titkári szintű egyeztetés zajlott. A bizottság 2016.december 15-i ülésén támogatását fejezte ki és üdvözölte a Drámapedagógiai Albizottság megalakulását.

 

Az albizottság alapító tagjainak névsora (összesen 14 fő), állandó meghívottai, működési rendje és az alakuláskor megfogalmazott tervei olvashatóak a beszámoló 1. mellékleteként megjelenő, a megalakuláskor megfogalmazott kommunikében. A jelenvoltak egyhangú szavazással tiszteletbeli elnökké Kilián Istvánt, elnökké Trencsényi Lászlót, titkárrá Eck Júliát választották, akik a megbízást elfogadták.

 

 

A Neveléstudományi Bizottság 2016. április 28-i ülésén egyhangú szavazással döntött a Drámapedagógiai Albizottság befogadásáról. Ezúton is kifejezzük köszönetünket Dr. Pukánszky Béla elnöknek és Dr. Rapos Nóra titkárnak a részünkre nyújtott segítségért.

 

A szimpozium elnöke Novák Géza Máté, opponense Kaposi József volt, az előadók Trencsényi László (A drámapedagógia fejlődésének politológiai háttere), Novák Géza Máté (Magyarországi dráma- és színházalapú kutatások), Szentirmai László (Drámapedagógia és társművészetek szerepvállalása az IT korában), Eck Júlia (Drámapedagógia a tantárgy-pedagógiákban), Golden Dániel (Tapasztalat és nevelés: Dewey és a drámapedagógia). A szimpozium és az ott elhangzott előadások absztraktjai a 2. mellékletben olvashatóak. A szimpozium 2016. november 19-én 8.30 és 10.15 között zajlott Szegeden.

 

Ugyanerre a napra kapott az albizottság meghívást a Magyar Drámapedagógiai Társaság által immár 24. alkalommal szervezett rendezvényre, a drámapedagógusok éves találkozójára, a Színház-Dráma-Nevelés-re. Délután 15 órától tartottuk második, nyílt ülésünket Budapesten, a Marczibányi téren, illetve 16.15-kor ugyanitt zajlott az albizottság következő nyilvános eseménye, az albizottság elnökének, titkárának felvezető előadásait követő kerekasztal-beszélgetés. Trencsényi László bemutatta a bizottságot és röviden beszélt az albizottság céljairól és működéséről. Novák Géza Máté összefoglalta az ONK-n zajló szimpozium előadásainak legfontosabb elemeit, Eck Júlia összefoglalta a korábban már említett 2015. évben zajlott drámapedagógiai tárgyú TÁMOP-kutatás legfontosabb területeit, kutatás-fejlesztési eredményeit, és Kaposi Józseffel együtt tájékoztatták a megjelenteket arról, hogy az erre a kutatási-fejlesztési anyagra épülő  tanulmányok felhasználásával, ill. azt további tanulmányokkal kiegészítve az OFI kiadásában megjelenik egy tanulmánykötet, Dráma-pedagógia-színház-nevelés címmel. Kaposi József kiemelte, hogy a tudományos publikációknak nagy szerepük van a drámapedagógia tudományos legitimációjában. Golden Dániel arról számolt be, hogy a veszprémi Pannon Egyetemen működő Drámapedagógiai Tudományos Kutatóműhely szervezésében, az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatójával együttműködve tervezik a képzésben megjelent kiemelkedő színvonalú szakdolgozatok publikálásának lehetőségét egy elektronikus kiadványsorozat (Drámapedagógiai Közlemények) formájában. Az Albizottság vállalta, hogy segít a dolgozatok kiválasztásában. A 2. ülésen, ill a kerekasztal-beszélgetésen elhangzottak rövidített jegyzőkönyve a 3. mellékletben olvasható.

 

A fentiek következtében egyúttal elkezdtük a drámapedagógiai tárgyú szakdolgozatok összegyűjtését és rendszerezését, az erről készülő adatbázis kialakítása folyamatban van. Ugyancsak folyamatban van a Drámapedagógiai Magazin repertóriumának elkészítése, valamint – az ugyancsak a TÁMOP-kutatás során Gabnai Katalin által megkezdett – a drámapedagógia széles és kitekintő diszciplináját érintő szakirodalmi anyagok összegyűjtése és rendszerezése is. Az elnöknél további fokozattal rendelkező érdeklődők jelezték, hogy bekapcsolódnának az albizottság munkájába – az ehhez kapcsolódó adminisztráció folyamatban van.

Utóbbi tevékenységeinket már a 2017. évi beszámoló foglalja majd össze.

 

Fontos esemény, melyben nem csupán „tagjai révén”, de tematikusan is megjelent az Albizottság, az az Albizottság vezetői szerkesztésében az OFI kiadásában megjelent reprezentatív tanulmánykötet, a Dráma – Pedagógia – Színház – Nevelés című. Ennek  sajtóbemutatójára a szerzők, egyben az Albizottság tagjai részvételével került sor az OFI székházában december 22-én. A kötet hozzáférhető a nyilvánosság számára.

 

 

Budapest, 2017. január 10.

Feladataink, terveink:

– szakbibliográfia komplettírozása

– DPM repertórium készítése, közreadása

– Szakdolgozati "címtár" egybegyűjtése, elemzése, alkalmasint közreadása

– kapcsolattartás, – építés

– könyvbemutató/k

 

Eck Júlia

a Drámapedagógiai Albizottság titkára

 

 

Kommuniké

A MTA Neveléstudományi Bizottsága szervezeti keretei közt működő Drámapedagógiai Albizottság megalakulásáról

 

 A Drámapedagógiai Albizottság 2016 március 30-án kimondta megalakulását, és kéri a MTA Neveléstudományi Bizottságát, hogy fogadja be albizottságai közé.

A Drámapedagógiai Albizottság tagjai: a MTA köztestületének azon tagjai, akiknek tudományos munkássága érintkezik a drámapedagógia interdiszciplináris szaktudományával, s aki az Albizottság tagjai kívánnak lenni. A csatlakozás lehetősége nyitott. Kilián István DSc egyetemi tanár, professor emeritus, Miskolci Egyetem,  Eck Júlia egyetemi docens (Pannon Egyetem), Trencsényi László c. egyetemi tanár (ELTE), Novák Géza Máté  főiskolai adjunktus (ELTE), Kaposi József egyetemi docens (Pázmány Egyetem), Golden Dániel egyetemi adjunktus, tudományos munkatárs (Színház és Filmművészeti Egyetem), Cziboly Ádám PhD, tudományos munkatárs, Czibula Katalin egyetemi docens (ELTE), Demeter Júlia egyetemi docens (ELTE), Tölgyessy Zsuzsa főiskolai adjunktus (Pázmány Péter Tudományegyetem) személyesen jelenlétével juttatta kifejezésre fenti szándékát, munkájuk miatt távolmaradtak, de csatlakozásukat írásban jelezték Zalay Szabolcs PhD, Pécs, Pinczésné Palásthy Ildikó főiskolai docens, Debrecen, Raátz Judit egyetemi docens (ELTE), Lannert István főiskolai adjunktus (Károli Egyetem), összesen 14 tudományos fokozattal rendelkező szakember, ki már köztestületi tag, vagy folyamatban van köztestületi tagsága. Valamennyiük tudományos munkássága érintkezik azzal a neveléstudományi diszciplínának tekinthető interdiszciplínával, melyet a hazai tudományos terminológia drámapedagógiának nevez, ugyanekkor  személyükben megjelenik ennek a szakágnak több fontos paradigmája és kutatási-kifejezési megközelítése is (az iskoladráma-történettől a nevelési gyakorlatban alkalmazott drámáig, a drámaoktatás felső- és közoktatási módszertanáig,  a szociális-szociológiai megközelítésű felfogásokig stb.

A Drámapedagógiai Albizottság üléseit olyan felsőoktatási intézményekben, ill. ezek gyakorlóhelyein tartja, ahol van drámapedagógus-képzés. Az ülések nyilvánosak. Állandó meghívottak: a MTA Neveléstudományi Bizottság tisztségviselői, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, alelnökei, a Drámapedagógiai Magazin főszerkesztője, azok a fokozattal rendelkező drámapedagógusok, akik nem tagjai a köztestületnek, továbbá drámapedagógiai témát művelő doktoranduszok, doktorjelöltek, ideértve a témában haladó DLA-fokozatú szakembereket is, az alakuló ülés kifejezte konstruktív együttműködési szándékát más művészetpedagógiai tudományos csoportosulásokkal. Együttműködési készségét korábban jelezték a vizuális nevelés, a művészetterápia, táncpedagógia szakemberei, bizakodással tekintünk a készülő bábjátékos tárgyú doktori  dolgozatra. Az alakuló ülés örömmel vette tudomásul, hogy jelen volt Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, egyben a DPM főszerkesztője, illetve Sándor Ildikó PhD néprajztudós, néptáncpedagógus a társművészetek képviseletében. Felvetődött más akadémiai albizottságokkal, különösen a Pedagógusképzési és Tantárgypedagógiai albizottságokkal kialakítandó együttműködés

A Drámapedagógiai Albizottság évente legalább két ülést tart.

Célja: A drámapedagógia interdiszciplináris szaktudományának képviselete a neveléstudomány szakmai nyilvánossága előtt, a drámapedagógia tárgyában született kutatási eredmények integrálása a neveléstudományi diskurzusba, a neveléstudomány  más területei érintkező eredményeinek közvetítése a drámapedagógiai kutatások számára. Tevékenységével a hazai drámapedagógia igényes szakmai identitását kívánja szolgálni, ennek érdekében nemzetközi tájékozódásra is törekszik.

A Drámapedagógiai Albizottság üléseiről emlékeztető készül, melyek megjelennek a MTA Neveléstudományi Bizottság honlapján, ill. a DPM-ben, a www.drama.hu weboldalon, ill. kialakítandó saját weboldalán.

2016-ra tervezett üléseinek napirendje, középtávú munkaprogramja:

1)      az albizottság felelős vezetőinek (elnök, titkár, tiszteletbeli elnök/ök) megválasztása;   statutum, program elfogadása

A napirendi pont teljesült. A jelenvoltak egyhangú szavazással tiszteletbeli elnökké Kilián Istvánt, elnökké Trencsényi Lászlót, titkárrá Eck Júliát választották, akik a megbízást elfogadták.

 

Az albizottság kifejezte szándékát, hogy az őszi Országos Neveléstudományi Konferencián fentiek jegyében szimpozium összeállítására vállalkozik, ill. elfogadja a MDPT meghívását a november 18-iki, budapesti Színház-Dráma-Nevelés programon a Marczibányi térre. Itt tartaná következő ülését, melyre kitűzi a  drámapedagógus-képzésben alkalmazott tankönyvek szemléje témát.

 

További üléseire indítványozott programok:

–     Drámapedagógia a hazai neveléstudományi sajtóban – áttekintés

–       Készülő drámapedagógiai tárgyú doktori disszertációk bemutatása, vitája

–     A drámapedagógia kutatásmódszertani sajátosságai

–   Definíciókísérletek szaktudományi tanulságai

–   A „márkavédelem”  akadémiai bizottság eszközrendszerével támogató reflektív kultúra fejlesztésének ösztönzése

E kérdésekről máris élénk beszélgetés indult, feldolgozásuk folyamatban.

 

kmf

Lejegyezte Trencsényi László

 

 

 

A pedagógiai és művészeti beavatkozásként alkalmazott dráma olyan, személyes és társadalmi szinten megfogalmazott problémáinkra érzékeny, drámapedagógus által keretbe szervezett, az aktuális nézőpontokat tanulói és tanári szerepbelépések sorozatával kibontakoztató, kooperáción alapuló tanulási folyamat, amely a tanulói választásoknak és döntéseknek jövőbe vetett és a változás irányába ható, a valós játékidőben képzeletbeli (mintha) világot fölépítő, cselekvéseken keresztül megformált itt és most előkészítése (Novák, 2016).

A dráma- és színházpedagógia interdiszciplinaritásával, tanuláselméleti paradigmájával, széles módszertani spektrumával, dramatikus eljárásaival, tanulásszervező struktúrájával és nem utolsósorban művészetalapú kutatási metodológiájával elősegíti a társadalmi befogadást, támogatja az inkluzív pedagógiát, közösséget vállal a méltányosság-elvű és interkulturális szemléletű nevelési koncepciókkal.

A szimpózium résztvevői a drámapedagógia hazai fejlődésének különböző generációit képviselik. Tanúi és követői annak a folyamatnak, melynek során a drámapedagógia elfogadott praxisa lett a neveléssel, fejlesztéssel, segítéssel foglalkozó értelmiségi szakmáknak. Feldolgozta azt a lemaradást, amellyel tudományos önreflexióját illetően késésben volt a dramatikus nevelés nemzetközi maisnstreamjéhez képest, s önálló kutatásokkal  gazdagítja a hazai neveléstudományi diskurzust.

A szimpózium előadói empirikus és teoretikus munkáik eredményeit ismertetik. Fókuszálnak a történeti-politológiai szempontokra, bemutatva a drámapedagógia hazai fejlődésének politológiai hátterét. Nevelésfilozófiai gyökerekhez nyúlnak vissza, amikor amellett érvelnek, hogy a drámapedagógiának a cselekedtetést a hatékony nevelési folyamat középpontjába helyező módszertana kitüntetetten alkalmas Dewey koncepciójának megvalósítására. Tantárgy-pedagógiai kihívásokra válaszolnak, amikor a drámát, mint módszert a mindennapi oktatásba való sikeres integrálhatósága mentén ajánlják. A magyarországi kutatási gyakorlat bemutatására és elemzésére vállalkoznak, megkísérlik feltérképezni és általános jellemzőiben megragadni az aktuálisan hozzáférhető, publikált empirikus eredményeket. Kitekintenek a bábművészet és a drámapedagógia lehetséges, modalitások közötti kapcsolódási pontjaira, a társművészetek szerepére.

A szimpózium ezt az interdiszciplináris univerzumot mutatja be, építve az előadók legfrissebb kutatásaira.

 

Trencsényi László

 

A hazai drámapedagógiai konvenció – elsősorban a korán elhunyt Szauder Erik közleményei nyomán -a XX. század ötvenes éveit tekinti a diszcíplina időbeli keletkezési  környezetének. Szauder társadalmi összefüggéseket keresvén ezen időszak angliai világát idézte: a szigetország társadalmában, politikai közéletében végmebenő demokratizálódási folyamatokhoz rendelte hozzá. Jómagam az 1923-as "Egységes munkaiskolának" a szovjet-orosz Lunacsarszkijhoz  (közelebbről a jeles avantgárd színházi szakember, Meyerhold köréhez) köthető textusokban is érett formájában leltem drámapedagógiai előzményekre – egy – ideológiájában mindenképp – forradalmi folyamat szerves részeként jelent meg. Domokosné és Blaskovics Edit Új iskolájában a 30-as években jelenik meg hasonló. Tény, hogy hazai megjelenése (a Mezei-Gabnai-Debreczeni "triász" színrelépésével) összefüggött  a "puha diktatúra" bomlásával. Nem csupán az iskolai kapcsolatrendszer demokratizálása, de egy vágyott-elképzelt demokratikus fordulat, demokratikus társadalom jövőképe ringatta a magyarországi drámapedagógiát – különösen ennek pionir-korszakában. De a folyamat kiteljesedett  a rendszerváltás pezsgésében is (például a NAT-ban megjelent legitimációja okán, tankönyvek, műhelyek, óvatos adaptációja a pedagógusképzésbe stb.) A hazai kezdeményezésben  2009-10-ben lezajlott  nemzetközi DICE-kutatás megerősítette a drámapedagógia alkalmazása és az "aktív állampolgár" nevelését célzó pedagógiai szándékok összefüggését. A TÁMOP támogatásával 2015-ben lefolytatott kutatás ellentmondásos helyzetet tárt fel. Megszakadt az extenzív terjedés, az iskolák fogadókészsége csökkent, a tanügyigazgatási, tartalomszabályozási textusok visszafogottabbak. Kimutathatóan összefügg-e ez a jelenség  a jelenkori  uralkodó politikai ideológia (államraison) deliberalizáló hangsúlyaival? A korábbi kutatások másodelemzésére, a TÁMOP-program adataira támaszkodva fejti ki az előadó kutatási eredményeit.

 

 

Novák Géza Máté

 

A művészet alapú (drámapedagógiai, dráma- és színházalapú) kutatási gyakorlat egyik erőssége, hogy új szemléletet hoz a tanulás-támogatásban. A módszer középpontjában egy társadalmi jelenség, egy pedagógiai probléma, egy megvitatandó tétel áll, ahol a kutatás folyamata e probléma eredményes körbejárását, feltárását célozza (Leavy, 2015, 21).

Továbbmozdulva a kvalitatív metodológia apparátusától, a művészetalapú kutatásnak jellemzője, hogy nem kizárólag szövegekkel, hanem képekkel, hangokkal, jelenetekkel, performatív gesztusokkal és történetekkel is dolgozik. Nem kifejezetten diszciplináris, mint a kvantitatív módszertan, nemcsak interdiszciplináris, mint a kvalitatív eljárások, hanem transzdiszciplináris. Nemcsak adatot fedez fel, gyűjt és elemez, hanem a kvalitatív adatokból új tartalmakat és jelentésrétegeket generál. Nem egyszerűen a mérés érdekli, nem is csak a jelentésre fókuszál, hanem előhívja, előidézi a jelentéseket. Értékek tekintetében nem semleges, nem terhelt, hanem politikus, emancipatív és öntudatra ébresztő. Az Arts-Based gyakorlat figyel a rezonanciára, törekszik a hitelességre, bízik az esztétikai kifejezés erejében (Leavy, 2015, 294). Fontos kutatói kompetencia a rugalmasság, nyitottság és az intuíció, elengedhetetlen a tematikus, szimbolikus és képi gondolkodás képessége (Leavy, 2015, 28).

Hazai szakmai köreinkben a DICE-kutatáson túl (DICE Konzorcium, 2010) a KÁVA Kulturális Műhelyben végzett színház alapú kutatások és más magyarországi drámapedagógiai esettanulmányok (Novák, Szári és Katona, 2014) leírásai és narratíva-elemzései éppen előkészítik ezt az új kutatási paradigmát. Az ezredforduló hazai klasszikus színházi nevelési programjai napjainkra így leírhatók lesznek „társadalomkritikai akciószínházként” vagy társadalmi performanszként (Jeffrey, 2009; Horváth és Oblath, 2015).   A performansz-tanulmányok, a dráma- és színházalapú intervenciók tehát, jórészt az angolszász gyakorlatot is figyelve és követve, egy ismeretelméleti és metodológiai újításként lépnek fel, az inter- és transzdiszciplinaritás igényével.

A dráma- és színházpedagógusok aktuálisan megjelenő témáiban föllelhetők az interkulturális oktatási tartalmakról, egyenlő esélyekről és fogyatékosságügyről tervezett projektek.  Dráma- és színházalapú projektek születnek az iskolai erőszakkal, bűnmegelőzéssel, demokratikus attitűdökkel, drog-prevencióval, a mediatizált társadalommal, a klímaváltozással, az ifjúsági szubkultúrákkal, a társadalmi hátránnyal, marginalitással (Horváth és Oblath, 2015) vagy épp a gender-témákkal összefüggésben.

Az aktuálisan hozzáférhető magyarországi kutatási gyakorlat bemutatására és elemzésére vállalkozik ez az előadás, a hazai pedagógiai praxis számára adódó relevanciák továbbgondolásával.

 

 

Szentirmai László

 

Az előadás  azokra a kutatásokra – s az előadó több évtizedes praxisára épül, melyben  az emberi tevékenységet és karaktereket közvetlenül leképező tárgyak, vizuális jelek – jelesül a bábok – nélkülözhetetlen szerepéről tanúskodnak. Ebben az összefüggésben értelmezhető az előadó  (mondhatni posztmodern) aggodalma a mai életet, ideértve a védtelen gyermekvilágot  „bekebelező” virtuális világ s  a benne/vele együtt menetelő emésztetlen adatdömping   társadalmi hatása iránt.

Az előadó célja rámutatni – az iskolázást, a köznevelést több ponton is érintő – aggasztó attitűdre, a rajta tenyésző – a kerettantervek alkalmazásának adataiból is kiolvasható – hiányra, amely a drámapedagógia  hathatós művelését (benne/véle a tárgyalkotó/tárgyanimáló műfajjal) partvonalon túlra taszítja. Cél továbbá felhívni a figyelmet egy, a  XXI. századi körülményekhez alkalmazkodó módszer- és eszköztár kidolgozására, ennek új tudományos eredményeken alapuló kutatására,   s annak implementálására, multiplikációjára sarkallni – a felsőfokú pedagógusképzéstől az óvodáig.

Az előadás Comeniusig nyúl vissza a segítségért, aki munkálkodása alatt az oktatási-nevelési folyamat és a gyermek vizsgálatát még egységében végezte. Didaktikai alapelvei közül a szemléletességhez kötődve dobbant vissza korunk (kis)gyermekeihez, növendékeihez, akiknek mind kognitív, mind pedig emocionális fejlődését az IT világ termékei aktuálisan jobban befolyásolják, mint a 24 órán át tapintható, belélegezhető valóság (úgyis botorkálnak benne). A szemléletesség elve egy  vizuális nevelő számára eme burjánzó, „képokádó” világban maga a sarkcsillag: ma, a gyerekeknek összetett módon, mindenféle eszközzel kell közvetítenünk a különféle tudnivalókat. Fontos, hogy a tanulók minél több érzékszervüket használják az amúgy is kiterjedt tudások, nemkülönben „emberi arcuk”  elsajátításánál, felépítésénél. Az előadás a tárgyalkotást, a drámát – főként annak gyermek-közeli műfaját, a sűrített valósággal operáló bábjátékot – járja körül úgy, hogy a szoros kapcsolódási lehetőségekre fókuszálva megmutassa egy még hatékonyabb nevelés/oktatás-elméleti, de még inkább mindennapos gyakorlati megoldási irányait.

Az előadás negyedszázad (iskolai oktatástól a felsőoktatásig terjedő tartományban mozgó) művészetpedagógiai gyakorlaton alapul, amely álló és mozgóképek adattömegére hivatkozik. Következtetése: alkotni, termelni – főként kreatívan – a kulturált fogyasztók, de még inkább a jobb agyféltekéjén is „mélyszántott" elmét birtoklók tudnak.

 

 

A drámapedagógia szemléletmódjának és eszközrendszerének helye, szerepe és megújító lehetőségei az oktatásban egy TÁMOP-kutatás és szakdolgozatok összehasonlító szövegelemzése alapján

Eck Júlia

 

Bár a drámapedagógia elsősorban szabadidős tevékenységként került be a magyar pedagógiai gondolkodásba, már történetének kezdetén megjelent az oktatásba integrálhatóságának gondolata (Gáspár László, 1984, Zsolnai József, 1994, Mezei Éva, 1991). Gabnai Katalin nevéhez köthető az első, később több további tanterv és oktatási segédlet kidolgozása (ÉKP Kerettantervek 1970-80-as évek, NAT 1995 stb.). A drámapedagógia Tánc és dráma műveltségi területként bekerült az első alaptantervbe, azóta a szabályozástól függően akár önálló tantárgyként is megjelenhet az oktatásban, módszertani jellegzetességeit és önállóságát megőrizve. Mindezek ellenére a drámapedagógia tantárgy-pedagógiákba integrálhatósága nem vált a szakmódszertan stabil részévé.

Előadásomban egy tavalyi évben zajlott TÁMOP-kutatás drámás módszertannal megtartott tantárgy-pedagógiai óráinak jegyzőkönyvei és szakirányú pedagógus továbbképzésen illetve mesterszakon született szakdolgozatok  összehasonlító szövegelemzése alapján mutatom be a drámapedagógia sokszínű felhasználhatóságát a tantárgy-pedagógiákban (elsősorban magyar nyelv és irodalom, kisebb számban idegen nyelvek, ének-zene, erkölcstan tantárgyakban). Feltérképezem, a drámatanárok a tantárgyak oktatásának mely területein, milyen céllal és helyzetekben vélik jól használhatónak a drámapedagógiát, figyelem szakmódszertani választásaikat és azok indoklásait, valamint a tantárgyak közötti merev határok feloldhatóságának lehetőségeit is. Rámutatok a drámapedagógiát tanult tanárok játékrepertoárjának gazdagságára (mely az egyszerű szabályjátékoktól a tanítási drámáig terjed), a választott tanítási területek igen széles körére, az alkalmazások életkor, tantárgyi felkészültség, drámás előképzettség szerinti változatosságára is.

Mindezekkel amellett érvelek, hogy a drámapedagógia a tantárgy-pedagógiákban szakmódszertanilag megalapozott módon, célorientáltan, sikerrel alkalmazható, amennyiben a szaktanár rendelkezik drámapedagógiai képzettséggel és tapasztalattal, ezért is fontos a drámapedagógia megjelenése az általános pedagógusképzésben.

 

Golden Dániel

 

Az előadás kiindulópontjául az a megfigyelés szolgál, amely szerint bizonyos hasonlóságok fedezhetőek fel John Dewey-nak a nevelés problémáját kiemelten tárgyaló filozófiai elmélete és az 1950-es évektől kibontakozó, angolszász eredetű drámapedagógia gyakorlata között. Dewey elhíresült jelmondatainak egyike így szól: learning by doing, azaz tanulás a cselekvés révén – ami tökéletesen egybecseng a drámapedagógia szokásos, a drama eredeti görög jelentését hangsúlyozó önmeghatározásával.

Arra irányuló szándékát, hogy a nevelés problémáját filozófiai rendszerének középpontjába állítsa, a késői Dewey azzal erősítette meg, hogy egy határozott gesztussal egész filozófiai rendszerének egyik kulcsfogalmához kötötte. Ennek az összefoglaló jellegű nevelésfilozófiai írásnak, a Tapasztalat és nevelésnek (Experience and Education, 1938) az elején kijelenti, hogy minden speciális nevelésügyi részletkérdés az iskola felépítésétől a tananyag meghatározásáig kizárólag a tapasztalat helyesen kialakított fogalma felől, annak fényében értelmezendő. Azt mondja, a legfontosabb pedagógiai cél szerves kapcsolatot teremteni a személyes tapasztalat és a nevelés között, ilyen értelemben tehát „a nevelés új filozófiája elköteleződött valamiféle tapasztalati és kísérleti filozófia mellett”.

Az iskolának ezért aztán olyan helynek kell lennie, amely a lehető legnagyobb mértékben képes biztosítani a kiinduló tapasztalatok gazdagságát – vagyis magának az életnek a gazdagságát kell valamilyen módon leképeznie. A gyermek meglévő (otthoni, családi) tapasztalataiból kell kiindulnia, és ehhez kell illesztenie a korszerű szaktudományok által a világról összegyűjtött ismereteket, szintén saját megtapasztalás útján. Mai kifejezéssel azt is mondhatnánk, az iskolának olyan „szimulációs környezetet” kell biztosítania, amelyben a gyermek szert tehet azokra a tapasztalatokra, amelyekre szüksége lesz, amikor majd az igazi valóságban próbál boldogulni.

Az előadásban amellett érvelek, hogy a drámapedagógiának a cselekvést, pontosabban a cselekedtetést a hatékony nevelési folyamat középpontjába helyező módszertana kitüntetetten alkalmas Dewey nevelésfilozófiai álmának megvalósítására.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Neveléstudományi Bizottság – Drámapedagógiai Albizottságának nyílt ülése a Magyar Drámapedagógiai Társaság SZÍNHÁZ-DRÁMA-NEVELÉS c. rendezvényén a Marczibányi Téri Művelődési Központban 2016. november 19-én

 

Trencsényi László: Bevezető, köszönti a megjelenteket és az albizottság tagjait

A Magyar Tudományos Akadémia szakosztályai az adott szaktudomány jegyében bizottságokat működtetnek. Azok léphetnek be, akik legalább PHD fokozattal rendelkeznek, s kérelmükre felvételt nyernek az akadémia köztestületébe. A tudományos bizottságoknak jogában áll albizottságokat életre hívni.  A Drámapedagógiai Albizottság alulról jövő kezdeményezésként indult azzal a céllal, hogy a neveléstudományon belül időszerű a drámapedagógiát, mint szakterületet megerősíteni, a drámapedagógia tudományos tükrét pedig karakteresebben megrajzolni. Az MTA Neveléstudományi Bizottságának elnöke, Pukánszky Béla támogatta a kezdeményezést, két fordulóban sikerült elfogadtatni a kezdeményezést, vagyis az albizottság létrehozását. Ezzel  lényegében azt sikerült elfogadtatni a Neveléstudományi Bizottsággal, hogy a drámapedagógia a neveléstudomány létező diszciplínája.  A szakmán belüli feladatmegosztás szerint – a Magyar Drámapedagógai Társaság a közvélemény és a közoktatás felé képviseli a drámapedagógia ügyét, az Albizottság ugyanakkor a tudományos szféra és a felsőoktatás felé képviseli a drámapedagógiát. Természetesen együtt is működhet a célok érdekében a két szervezet.

Az albizottság megalakulásának feltétele legalább tíz fő részvétele. Stratégiai választás volt az, hogy a társtudományokból is hívtunk tagokat. Tiszteletbeli elnöknek Kilián Istvánt (DSc egyetemi tanár, professor emeritust), az iskoladrámák kiváló kutatóját választotta az albizottság márciusi alakuló ülésén, aki ezt örömmel vállalta. Az Albizottság 2016. március 30-án alakult meg.

Trencsényi László rövid bemutatkozásra kérte a jelen lévő tagokat, a jelen nem lévőket névsor szerint méltatja. Az Albizottság tagjai név szerint: Eck Júlia,egyetemi docens (Pannon Egyetem) Toldy Ferenc Gimnázium, az albizottság titkára; Trencsényi László címzetes egyetemi tanár (ELTE); Novák Géza Máté egyetemi adjunktus, intézetigazgató (ELTE Bárczi Kar), az aznapi szegedi ONK drámapedagógiai szimpoziumának elnöke; Kaposi József, egyetemi docens (Pázmány Egyetem) OFI, Pécsi Egyetem Doktori Iskola – ahol  hirdethető drámapedagógiai téma; Golden Dániel egyetemi adjunktus, tudományos munkatárs (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Pannon Egyetem, Cziboly Ádám –PhD, tudományos munkatárs, a DICE kutatás vezetője (nincs jelen); Czibula Katalin – egyetemi docens (ELTE BTK, megannyi drámapedagógiai szakdolgozat témavezetője a magyartanári képzésben) (nincs jelen); Demeter Julianna egyetemi docens (ELTE BTK, az iskoladrámák kutatója), (nincs jelen); Raátz Judit egyetemi docens (ELTE BTK, a magyartanítás módszertanában a drámapedagógiát érvényesítő oktató), (nincs jelen); Lannert István  főiskolai adjunktus (Károli Református Egyetem, szakfelelős); Tölgyessy Zsuzsanna főiskolai adjunktus (Pázmány Péter Tudományegyetem, drámapedagógus); Zalay Szabolcs, Pécsi Lőwey Klára Gimnázium, doktori disszertációjában a konstruktivista tanuláselmélet és a drámapedagógia kapcsolatának feltárója (nincs jelen); Pinczésné Palásthy Ildikó –főiskolai docens, Debrecen, drámapedagógiai szakkönyvek szerzője (nincs jelen); Mizerák Katalin – Táncművészeti Főiskola, tanárképzési csoport vezetője, drámatanár;

 

Trencsényi László: Javaslatok:

– Galuska László, a kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem oktatója is kérte felvételét

– A társművészetek képviselőit is hívjuk: Sándor Ildikó  Hagyományok Háza, Szentirmay László  Magyar Bábjátékos Egyesület fogadta el a meghívást.

– Érdemes lenne a Magyar Drámapedagógiai Társaság programjaival egyeztetve ülésezni – akár a mindenkori Színház-Dráma-Nevelés módszertani hétvégén.  

– 2016. december 10-én a Károli Református Egyetemen lesz nyílt nap és kerekasztal beszélgetés.

– A Neveléstudományi Bizottság elvárása, hogy a bizottság honlapján legyen lapja az albizottságnak. Cél: a drámapedagógia tudományos megerősítése.

Eck Júlia: Javaslom Kis Gabriella felvételét, aki a Szent István Gimnázium drámatanára és az MTA Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottságának titkára.

Kis Gabriella: (jelen van) szívesen részt vállal a bizottság munkájában.

Eck Júlia: Összefoglaló a tavalyi TÁMOP KUTATÁSRÓL: 2015-ben a MONDOLAT Iroda Kft. pályázatában, együttműködésben a Magyar Drámapedagógiai Társasággal, 49 drámatanár bevonásával zajlott  „A drámaoktatás helyzete a köznevelésben és a színházi nevelés a köznevelés eredményességéért” kutatás. Szeretnénk, ha a kutatás során elkészült tanulmányok hozzáférhetőek lennének. Először tankönyvben, aztán szöveggyűjteményben gondolkodtunk. A kötet szerkesztője Illés Klára.

Kaposi József: Jelen pillanatban a kötetet már tördelik és Karácsonyra megjelenik.

Trencsényi László: Fontos a nyitottság, a drámapedagógiai műhelyek közti egyensúly.

Golden Dániel: A veszprémi Pannon Egyetem kezdeményezéséről számol be, a képzésben megjelent – kiemelkedő színvonalú  – szakdolgozatok publikálására keresnek megjelenési formát. Drámapedagógiai Közlemények címmel jelentetnének meg egy elektronikus kiadványsorozatot. Az Albizottság segít a kiválasztásban. Minden szakdolgozat külön számként jelenik meg.

Trencsényi László: Az eddigi képzésekben részt vett hallgatók között szép számmal voltak tapasztalt drámapedagógusok, akik gyakran a saját életművüket írták meg a szakdolgozatukban – ezek ”aranyat érő írások”, méltók a megjelenésre. A bizottság tagjai eddig is támogatták a kiemelkedő színvonalú dolgozatok megjelenését. Szakdolgozat-javaslatokat várunk minden képzésről a nyitottság jegyében.

Novák Géza Máté: Rövid ismertető a szegedi Országos Neveléstudományi Konferenciáról. 2016. november 19-én, vagyis az albizottsági üléssel egy napon, délelőtt volt  a drámapedagógiai szimpózium – fontos állomása ez a drámapedagógia tudományos elfogadásának. A szimpózium előadói: Trencsényi László, Novák Géza Máté, Eck Júlia, Szentirmay László, Golden Dániel, Kaposi József.

Kaposi József: Publikálni kell, meg kell jelenni a tudományos életben. Csak ez segítheti a drámapedagógia tudományos elfogadását.

Trencsényi László: Az Országos Neveléstudományi Konferencia évente kerül megrendezésre – a konferencián való megjelenésben is tud segíteni az albizottság.

Fontos a nyilvánosság – megalakulásunkról hírt adtunk a Magyar Drámapedagógiai Társaság honlapján, a www.drama.hu-n, a társaság hírlevelében valamint az MTA Neveléstudományi Bizottságának honlapján. 

Közvetlen feladatunk a szakdolgozatok nyilvántartása, a TÁMOP-kutatás során gyűjtött irodalomjegyzék további kiegészítése, fellépés a drámapedagógiai felsőfokú képzés stabilizálása érdekében.

Az ülés berekesztése.