A magyarországi pedagógusképzésben nem kevés nehézség és küzdelem árán fokozatosan teret nyert (alapvetően szakirányú képzés formái között) a drámapedagógia. Ez a folyamat  követte a Nemzeti Alaptanterv folyamatosan fejlődő változataiban  1995 óta megjelenő Dráma tantárgyat, felismerve e fejlesztési terület jelentőségét kortárs gyermeki, serdülőkori, társadalmi problémák, konfliktusok kezelésében, a művészetpedagógiában.

A drámapedagógus tanárképzés  fontos, integráns részévé kezdett válni a pedagógusképzésnek.

Az a megközelítés, mely a NAT új, szakmai vitára bocsátott tervezetében  száműzi az iskolai tantárgyak közül a Drámát  kifejtetlenül az alacsony presztízsű “választható tárgyak” maradékába helyezi,  illetve merőben a más tárgyak módszertani eszközéül rendeli, veszélyezteti nem csupán az iskolai művészeti nevelés integritását, ezáltal az emberi teljességet megcélzó korszerű nevelési célokat, de kritikus helyzetbe hozhatja a pedagógusképzést is – olyan kínálatot tesz jóformán feleslegessé, mely a pedagógusmunka általános kultúráját is emelte.

Mindezzel együtt kérjük a NAT készítőit, fontolják meg tervezetükben ezt a lépést, s a Drámát (ikertestvérével, a pedagógiailag pótolhatatlan Bábjátékkal, nemkülönben a Tánccal és a Hagyományismerettel – ahogyan ez az 1995-ös verzióban és a későbbiekben is szerepelt) helyezzék vissza a tantárgyak közé. S természetesen hasonló az álláspontunk a Mozgókép és Médiaismeret tantárggyal összefüggésben is.

A felsőoktatás drámapedagógus-képzést folytató intézményeinek oktatói, szakfelelősei (Debreceni  Hittudományi Egyetem, Wesley János Főiskola, Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Széchenyi Egyetem Apáczai Kar, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Károli Gáspár Református  Egyetem)  felelős, e levéllel egyetértésüket kifejező  szakemberei felhatalmazásával több felsőoktatási intézmény drámatanári képzésében résztvevő oktató,

a MTA PTB Drámapedagógiai Albizottság elnöke,

Trencsényi László c. egyetemi tanár