További információk: Füsi Anna, +36 30 2979667
A tanfolyam tanárai – önmagukról
Hernádi Krisztina (logopédus-beszédtanár): Az elmúlt több mint huszonöt évben a logopédia különböző területein szereztem tapasztalatokat: gyermek és felnőttkori beszédhibák kezelése, klinikai beszédzavarok, tanulási problémák, magyar mint idegen nyelv oktatás (fonetika), előadói beszéd oktatása.
Pályakezdésem óta tanítok beszédtechnikát a színház, művészetoktatás és a média területén. Oktatóként részt veszek különböző továbbképzéseken, workshopokon, színházi tréningeken, színjátszó táborokban. Jelenleg óraadó tanárként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanítok.
Kaposi László: A gyermek- és a diákszínjátszástól indultam: volt pár esztendő az életemben, amikor hat csoportot vezettem. Később hosszú ideig azért kellett egyre idősebbekkel dolgoznom, mert a csoportjaim a korosztályi váltásoknál nem „fejeződtek be”, a gyerekek, fiatalok maradtak, jöttek tovább. Sodródtam a felnőttek színjátszása felé… A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapítója és 14 évig vezetője, rendezője voltam. A színházi nevelés mellett a tanítási dráma (és annak tanítása) volt olyan terület számomra, ahol sokat dolgozhattam.
Kiss Anikó vagyok, Szerbiából, Magyarkanizsáról. 2013 óta szabadúszó rendező-koreográfusként és színészként dolgozom olyan előadásokban, amelyek a fizikai-színházi területéhez tartoznak. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező-koreográfus szakán végeztem. A következő meghatározó alkotókkal dolgoztam együtt: Nagy József, Yumiko Yoshioka, Urbán András, Kokan Mladenovic, Paolo Magelli. A STREAMLET Művészeti Egyesület alapítótagja vagyok.
Kis Tibor: Soha nem volt, és nem lesz könnyű pedagógusnak lenni. Ha igazán komolyan gondolja az ember ezt a szakmát, két dolgot birtokolnia kell: az alkotásba vetett hitet, és a módszertani tudást. A gyermekszínjátszás számomra az a terep, ahol meg tudtam találni a gyerekekkel közös alkotás lehetőségét. Talán ezért van az, hogy túl a negyvenedik tanévemen még mindig szeretnék rendezni valami jót, pedig Keleti Pista bácsitól is tudom: a színház csak ürügy.
Körömi Gábor (drámapedagógus, intézményvezető helyettes, Nagy Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola): 1989 óta foglalkozom gyerekekkel, előtte és utána gyermek-, diák- majd felnőtt színjátszó csoportokban játszottam, rendeztem. Alapító tagja voltam a Kaposi László által vezetett Kerekasztal Színházi Nevelési Központnak, majd Gabnai Katalin osztályában végeztem színházelmélet-drámapedagógia szakon. Vezettem színjátszó csoportot hátrányos helyzetű gyerekeknek és határon túli fiataloknak, kézműves és dramatikus meseházat kisiskolásoknak és óvodásoknak. Az elmúlt harminc évben sokféle területen szereztem gyakorlatot, közművelődéstől a közoktatásig, színháztól a bábszínházig, óvodától egyetemig. Óraadóként több felsőoktatási drámás képzés oktatójaként közreműködhettem. Az ELTE doktori képzésében a gyermekszínjátszás témájával foglalkozom.
Pap Gábor (zene és drámatanár, tagozatvezető, Vörösmarty Gimnázium, alapító társulatvezető, Trainingspot Társulat): Az elmúlt negyedszázadban szinte minden korosztályban, iskolatípusban és színházi szférában dolgoztam kreatív zenészként, zeneszerződként, rendezőként. Az életem fő csapása a Vörösmarty Gimnáziumhoz köt: itt dolgoztam ki a Dramatikus Zenei Gyakorlatok módszerét, ami bárkit képessé tehet arra, hogy zene és akusztikus eszközökkel alkotó módon vegyen részt a színházcsinálás folyamatában. Emellett folyamatosan vettem részt kő-, független és diákszínházi előadások készítésében zeneszerzőként, rendezőként. Tíz éven át vezettem a Trainingspot Társulatot, melynek keretében fontos zenés, mozgás- és bábszínházi előadásokat hoztunk létre, de missziónknak tekintjük a színházi nevelés területén belül a zenés tantermi előadások készítését is.
Perényi Balázs (drámatanár, rendező) (Úton van a szöveg… Amint megkaptuk, frissítjük a dokumentumot.)
Török László Dafti (magyartanár – drámatanár – gyermekszínjátszó-rendező): 1993 óta foglalkozom drámapedagógiával és gyerekszínjátszással. Drámatanárként dolgoztam a legkülönbözőbb korosztályokkal a legkülönbözőbb „terepeken”, óvodától egyetemig. Színjátszó-rendezői munkám bázisa a tavaly megszűnt szabadszállási Lajtorja csoport volt. Egy időben az OWS-gálák állandó meghívottai közé tartoztunk, így kaptunk visszajelzést formai-tartalmi keresgélésünk színvonaláról. E keresgélés egyik legmarkánsabb jegyének a komplex színpadi képbe sűrűsödő, „gyomorszáj szinten megjelenő” megérintettséget érzem.
