2008-ban nevezték ki november 27-ét a dramatikus nevelés napjává. Erre azért volt szükség, hogy a drámát és a színházat a nevelés részeként használó szakemberek határozottabb szerepet játszhassanak egy emberségesebb, igazságosabb világ kialakításában.
Patrice Baldwin, az IDEA elnökének üzenete az IDEA-napra

Mindannyian ihletet és rengeteg tudást kaphatunk az IDEA tagjaitól, köztük megannyi kiváló drámatanártól és színházi nevelési szakembertől. Mi, drámatanárok sokat tanulhatunk egymástól, ha nyitottak maradunk a tanulásra.

Amikor belemerülünk a tanulásba és a drámába vagy színjátszásba, olyan folyamatok indulnak el, melyek során szüntelenül formáljuk a fiatalok szemléletét és felfogását, és segítünk nekik átgondolni, mit is jelent embernek lenni és hogyan lehet jól együtt élni és dolgozni. Ez szerves része a munkánknak. A világok, amelyeket együtt hozunk létre, gyakran csak a fantázia szüleményei, mégis megváltoztathatják, amit a gyerekek, fiatalok és mi magunk gondolunk és érzünk és ahogy a valódi világot érzékeljük.

Az IDEA-nap jó alkalom arra, hogy megosszuk egymással személyes és szakmai gondolatainkat a munkánkkal kapcsolatban. Talán idén, az IDEA-napon egy pillanatra megállhatunk átgondolni a következő kérdéseket:

– Mi az az eredmény, amire az idén a legbüszkébb vagy a drámás/színházas/oktatói tevékenységeden belül? Mondd el valakinek.

– Az utóbbi évben történt valami változás a gondolkodásodban vagy a gyakorlatodban? Miért vagy miért nem?

Én magam arra vagyok a legbüszkébb az idén, hogy júniusban feladtam a korábbi állásom, hogy több időt szentelhessek az IDEÁnak. Azóta sem bántam meg.

Megtanultam, hogy „ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik”.

Amikor úgy döntöttem, hogy több időt szánok az IDEA-szervezetekkel és tagokkal való találkozókra és együttműködésre világszerte, ezzel jóval több alkalom nyílt az IDEA számára a kapcsolatteremtés, támogatás és kutatás terén, és én is nagyobb sikerrel tudtam elébe menni ezeknek a lehetőségeknek. Személyesen és szakmailag is sokat gazdagodtam ezáltal.

A saját gondolkodásomat és gyakorlatomat sok különféle tapasztalat formálta idén, amelyek közül a legemlékezetesebb az volt, amikor Christchurch-ben voltam a földrengés alatt. Épp egy drámás konferencián készültem beszédet mondani, amikor megtörtént. Később láttam egy filmet arról a munkáról, amit Peter O’Connor azóta is folytat christchurchi gyerekek közreműködésével. A munkáról készült film (a YouTube-on megnézhető; „Earthquake: a teaspoon of light” [Földrengés: egy kiskanálnyi fény]), és a tény, hogy magam is ott voltam a földrengésnél, segített ráébredni, hogy milyen hatékony eszközökkel képes a dráma biztonságos terepet teremteni számunkra, ahol átgondolhatjuk a múltat és felépíthetjük a jövő reményeit és álmait.

A világon bárhol is legyél az IDEA-napon, kérlek, gondolkozz el egy kicsit ezeken a kérdéseken, és kívánom, hogy a munkádon keresztül továbbra is segíthess másoknak, hogy reményre találjanak és megőrizhessék a jövőről szőtt álmaikat.