(Lyon, 2011. november 25-26.)
– Vatai Éva beszámolója –
2013. júliusában az IDEA világtalálkozót Párizsban tartják majd. Ennek első – az ANRAT által szervezett – előkészítő találkozóján vettem részt Lyonban. Az előkészítő találkozó költségvetését is erőteljesen meg kellett nyirbálni – ez direkt módon abból is érzékelhető volt, hogy sem az ebéd, sem az esti színházi előadás nem volt ingyen a résztvevőknek.
A 2013-as világtalálkozót sem lesz könnyű megszervezni: a már előre látható pénzhiány mellett még nem látszik az alagút vége. Van viszont egy aktív struktúra: az előkészítés során három találkozó (Lyon, Lille, Bordeaux), amelyeken nemzetközi szinten is meg lehet beszélni a haladás irányát, a felmerülő nehézségek megoldásának stratégiáját, s mindenekelőtt a szakmai programot.
(A folytatás a TOVÁBB feliratra vagy a címre katintva olvasható.)
Reménykeltő jelek már ma is vannak: az IDEA Világtalálkozó szervező bizottságának elnöki tisztjét elvállaló Catherine Tasca politikailag is igen befolyásos személyiség – többszöri minisztersége során sokat tett a fiatalokért és a kulturáért.
Az Európán kívüli országok üzentek az isztambuli konferenciáról: amiben kell, segítenek a párizsi szervezőknek, akiknek reményei szerint a 90 ország összefogása meghozza majd a várt gyümölcsöt: egy programjában módszertanilag is minőségi egy hetet színház és oktatás körül 2013. július 8. és 13. között. Mindenesetre a szervezők tudják: titáni munka vár rájuk.
Az első napon tartott rövid előadások egy része teljesen élvezhetetlen volt: az angolból franciára fordító tolmácsnak fogalma sem volt a szakkifejezésekről, így csak semmitmondó, a klisék szintjén mozgó összefoglaló fordítást kaptunk. A Body Mind Centering-ről szóló előadás kapcsán hangsúlyos szerep jutott a táncnak és a mozgásművészetnek, illetve különböző, a fiatalok közege felé irányuló művészeti kezdeményezések bemutatásának, amelyek a „tanulás rabszolga munkáját” igyekeznek kreatív energiákkal feltölteni, az érzelmi nevelésre helyezve a hangsúlyt.
A délutáni atelier-k sok izgalmas találkozást ígértek. Én a partenariat működésével foglalkozó atelier-ben voltam, melyet Steven Clark (tanár) és Laurent Brethome (rendező) vezetett.
Láthatóan mindkét fél nagy megelégedésére szolgál ez a munkaforma, amely során együtt foglalkozik a fiatalokkal színházi szakember és tanár.
Másnap közelről is megnézhettük, hogyan működnek a híres lyoni színháztermek: a legmodernebbtől, a legspeciálisabbig. Én a Croix Rousse Színházban voltam, amely a város egy nagy intézménye volt: ünnepélyeket, bálokat szerveztek itt, s csak később lett belőle nagy, kényelmes színházterem, izgalmas belső terekkel.
A konferencia alatt többször is megfogalmaztam: nagyon jól állunk, a dráma, a színház jelen van az oktatásban, fiataljaink életében. Speciális – és ritkaság számba megy – a drámaoktatásunk, amely érettségivel végződhet. Van rá esély, hogy 2013-ban egy-két magyar módszert és kezdeményezést bemutathassunk a világnak.
