„Síkanyó” 80 esztendeje

Első férjezett családi nevéről a fenti becenevet adták Kinszki Juditnak tanítványai.

A hosszú pálya az 1956-ban megszerzett angol-magyar szakos diploma után 1962-től kötődött a vudapesti Vörösmarty Gimnáziumhoz. Az irodalmi színpadból 1979-ben drámatagozat lett, melyet 1993-ig jegyzett és vezetett. Emlékezetes rendezései is az iskola névadójához kötődnek:többször állította színpadra a Csongor és Tündét. Emlékezetes bátor vállalkozása, mely szerint egy konfliktus miatt osztályával hajott végre tiltakozásul exodust a Szabó Ervin Gimnáziumba. Nyugdíjazása után is folytatta. 1998 és 2004 közt a Sitkei Szinkör, majd a celldömölki Soltis Lajos Színház munkatársa volt.

Korábbi közéleti tapasztalatai igazán a demokratikus politikai változások nyomán bontakozhattak ki. Alapítója volt – és máig hűséges aktivistája – a Magyar Drámapedagógiai Társaságnak, az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek, a Szabad Színjátszók Egyesületének.

Jelmondata: „Deviánsok, ide hozzám! Nem fogunk unatkozni!”

Hosszú – már-már családregénynyi életrajzi vallomását a Centropa-program őrzi.

Vajon a gyerekkori találkozás Lakner Bácsi Színházával, a középiskolai színjátszókör kötelezte őt el a dráma, a szhínházi nevelés mellett? Vagy inkább az a megélt, megszenvedett drámákat hordozó, nehéz katarzisokat kínáló életút: melynek során a XX. században magyar polgárnak kínált nagy történelmi sorsfordulók és kockázatok, rövid napsütéses szakaszok és valóságos vérzivatarok mindegyikét megélte, megélhette?

Nos, erre a kérdésre várjuk tőle a választ. Sok szeretettel köszöntjük 80. születésnapján.