Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola. Egy évfolyam. Szeptember. Tanévkezdés, ami sosem egyszerű. A nyár során új kalandok hősei leszünk, továbbírjuk személyes történetünk – így van ez Tündével is, Hermina nénivel is, az osztállyal is. Kölcsönhatásba lépünk környezetünkkel, formáljuk, alakítjuk egymást. Közösségben élve számos benyomás ér bennünket: ahány egyén, annyi nézőpont, elképzelés. Ugyanazt az eseményt, jelenséget eltérő módon magyarázzuk, mást látunk igaznak, valóságosnak, különböző dolgokban hiszünk.

Képzeletünkkel befolyásoljuk a valóságot. Valóságunkkal befolyásoljuk a képzeletet.

Egyszer volt, hol nem volt…

Hol volt?

Hogy volt?

Mi történt velünk?

Tantermi színházi előadásunknak a diákok maguk is részeseivé válnak, és olyan eseményeket élhetnek át, melyekben nincs élesen meghúzott határvonal valóság és képzelet között. Ahogy megyünk a történettel és a szereplőkkel, kiderül, hogy az iskola bőven rejteget talányokat, meggondolandó helyzeteket.  Akárcsak a mesebeli sűrű sötét erdő. A fák között beszűrődik a fény: egy tisztáshoz érkeztük. Ott van, ezért látjuk. Látjuk, ezért ott van.  Vajon azért hiszünk benne, mert valóságos, vagy azért valóságóságos, mert hiszünk benne?