„Ó, kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért.”
Szomorúan hallottuk a hírt, hogy a Magyar Drámapedagógiai Társaság alapítója, első és örökös tiszteletbeli elnöke, Debreczeni Tibor drámapedagógus, előadóművész, közművelődési szakember, főiskolai tanár, s még annyi más szerepben megmutatkozó varázsló, életének kilencvenhatodik évében szeptember 5-én, ma hajnalban elköszönt tőlünk.
1928-2024

Walt Withman verse most a mi kapitányunk emlékére szól:

Ó kapitány, kapitányom! 

Lincoln halálára

Ó, kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért.
A hajó minden bajt kiállt, s mi elnyertük a célt.

Közel a rév, harang zúg és tombol a nép ma mind,
szemük szilárd, bátor, komor hajód követve int.

De ó, szivem, ó, szívem,
mily folt piroslik ott.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.

Ó, kapitány, kapitányom, kelj, s a harangot halld!
Kelj! Érted pattog a zászló. Érted a trombitahang.
Érted a sok szalagozott csokor s a parti lárma,
Érted, feléd ing, hív a nép, arcával is vigyázna.

Jer, drága jó apám,
kezem fogná karod.
Rossz álom, hogy a padlón
tetemed hűlt, halott.

De nem szólsz kapitányom. Az ajkad vértelen.
Ütered nem dobog atyám, nem érzed már kezem.
A hajó épp horgonyt vet és az útja véget ért.
Félelmes útról győztesen jön, elnyerve a célt.

Ujjongj ó, part és csengj harang,
én zordan gyászolok.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.

Fodor András fordítása

„Mindenekelőtt olyan gondolkodású emberekre volna szükség, akik tudnak együttműködni”. Debreczeni Tiborral beszélget Körömi Gábor. Új Pedagógiai Szemle. 73. 07-08. sz. 5–17.
Körömi Gábor – Debreczeni Tibor: „Mindenekelőtt olyan gondolkodású emberekre volna szükség, akik tudnak együttműködni”