Címlap

Beszámoló a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatása kapcsán

1 csatolmány

A 33. WSO komoly kihívással nézett szembe: a gazdasági válság miatt országos szinten összehangoltan kellett cselekednünk; folyamatos készenlétben, a legújabb fejleményeket figyelve, azokra gyorsan reagálva. A készségesen együttműködő szervezői háló segítségével, a csoportokkal történő folyamatos kapcsolattartással sikerült rugalmassá tenni a lehetőségeket: az online térben is, de leginkább offline módon vártuk a jelentkezéseket.
Utóbbiból közel 200, előbbiből végül egyetlen érkezett be.
Az országos találkozó kiírását 2023 februárjában jelentettük meg.
A csoportok 2024. febr. 28-ig jelentkezhettek – ezt később meghosszabbítottuk.

A megyei találkozókra április-májusban, az országosra Debrecenben, június 6-7-8-án került sor.
Helyszínül a Csokonai Színház Fórum elnevezésű épületét választottuk. Az országoson közel 450 fő, 27 előadás vett részt a határon innen és túlról.
Öt regionális találkozó valósult meg, melyhez a Magyar Drámapedagógiai Társaság szakmai és pénzügyi támogatást is nyújtott; Bácsfeketehegyen, Pécsett, Abán, Budapesten, és a Hajdúságban.
A gazdasági élet változó körülményei próbára tették a csoportvezetők, a helyi és az országos szervezők szakmai tudását, leleményességét, kitartását, valamint rugalmasságát. Minden oldalról jellemző volt, hogy az elhivatott és munkájukat magas szinten végző közreműködők egymást folyamatosan tájékoztatták a helyi szintű rendelkezésekről, amihez mérten rugalmasan tudott reagálni az egész rendszer.
A Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál ismét színes, érdekes, jó hangulatú gyermekünnepéllyé, egyben színházünnepé válhatott. Ebben nagy szerepe volt a helyi szervezésben közreműködő Fiatal Művészekért Alapítvány munkatársainak.
Szakmai oldalról: az országos fesztiválon a produkciókat már nem minősítettük, nem volt rangsor, nem állítottunk fel sorrendet díjakkal sem: az ide bejutó csoportok mindegyikének játéka valahol már előzetesen kiemelkedőnek, érdekesnek, egyben megmutatandónak bizonyult – itt minden csoport jutalmat kapott: egyértelműen maga a részvétel igazi jutalom volt.
Nem volt verseny, de ezzel együtt a szakmai beszélgetések vezetésére rangos, főként pécsi színházi szakembereket kértünk fel – a szakmai beszélgetések jó hangulatúak és hasznosak voltak.
A látottak tükrében jól érzékelhető volt, hogy a gyerekek az előadásokon keresztül erőteljesen és kritikusan reflektálnak arra, ami körülöttük van: az ismert és rendkívül fontos tematikák mellett 2024-ban hangsúlyosan jelent meg a járvány vagy a háború okozta helyzetekre (pl. közösségi lét hiánya, karantén, magány, félelem, szorongás) adott dramatikus reakció is.
A gyermekszínjátszás élt, működött, folytatódott ebben a megszokottól eltérő helyzetben is.
Összességében óriási eredménynek tartjuk, hogy a nehéz körülmények között a csoportok akartak és tudtak együtt dolgozni, játszani, alkotni, és meg is akarták mutatni a nyilvánosságnak, hogy mire jutottak, hogy beépítették az új helyzetet, és fejlődési lehetőséget láttak benne.
A gyermekszínjátszás az egyik legkreatívabb tevékenység, amely a gyermek személyiségét komplexen fejleszti, közösséget teremt és a tevékenység során megtapasztaltatja a közös alkotómunka örömét. A gyermekszínjátszó csoportok közösségi léte, együttes tevékenysége a szociális fejlődést, a személyiség érését, a társadalomban betöltött szerep elsajátításának kreatív formáit teszi lehetővé. A gyermekszínjátszás céljai közé tartozik olyan kulturált, ismeretekkel bíró,  kreatív, rugalmas, empatikus, érvényes és értékes megnyilvánulásokra képes gyermekek nevelése, akik a  gyermekszínjátszás adta élmények segítségével kiteljesedhetnek, és az értékközpontú, erőszakmentes és toleráns társadalom létrehozásában vállalhatnak fontos szerepet. A tehetséggondozó tevékenység döntő része a csoportok munkafolyamatában jelenik meg, és ott is marad. A gyermekszínjátszás folyamatorientált és nem előadáscentrikus!! A felmenő rendszerű országos találkozó még az idei korlátozott formában, a járvány által leszabályozott keretek között is ösztönzést nyújtott a csoportokon belüli folyamatok elindításához: kihívást jelentett idén is, még ha kevesebb lépcsőben is (a felmenő rendszer a megszokott három helyett kettő lépcsőben valósulhatott meg), mint eddig. Ezzel együtt úgy véljük, hogy a tehetséggondozó hatás, annak eredményei az évek sorában az egyes csoportoknál szemmel láthatóak, külön mérési procedúrák nélkül is. Példaként sok csoportot említhetnénk, melyek rendre részesei az országos találkozónak, és időben-fázisképekben is jól látható a fejlődésük, például az, hogy miként jutnak el egyszerűbb szerkezetű és tartalmú előadásoktól indulva erős hatású színpadi alkotásokig. (Az, ami idén történt, ugyanúgy része a munkánknak, és beépül csoportjaink életébe.)

SzerkesztőBeszámoló a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatása kapcsán