(Bethlenfalvy Ádámtól kaptuk a hírt)
Elhunyt Juliana Saxton, aki a kanadai drámapedagógia és alkalmazott színház egyik meghatározó alakja volt, és a University of Victoria professzor emeritusaként dolgozott. Szakterülete a drámapedagógia és az alkalmazott színház volt, ahol kutatásai, tanítása és művészeti munkái révén jelentős hatást gyakorolt a színházi nevelés és közösségi színház fejlődésére.
Saxton munkásságának középpontjában az állt, hogy a színház és a dráma eszközeivel támogassa a személyes és társadalmi változásokat. A drámapedagógiát és az alkalmazott színházat nem csupán a művészetek gyakorlati alkalmazására, hanem a társadalmi problémák, identitásformálás és közösségi összetartás vizsgálatára is használta. Oktatói és kutatói munkáját számos publikáció és közösségi projekt kísérte, amelyek mind a pedagógiai, mind a művészeti közösség számára fontosak voltak.

Számtalan társszerzőként jegyzett könyve közül egy sem jelent meg még magyarul, de így is olvasható számos összefoglaló írásainak részleteiből Szauder Erik (Stratégiák és technikák) és Kaposi László (Gondolkodási modellek) tolmácsolásában,  egy konferencia-előadás Eck Júlia fordításában (“és a folyó folyik tovább”) és a Drámapedagógiai olvasókönyvben A személyes bevonódás szintjei címmel egy részlet Norah Morgan és Juliana Saxton Teaching drama című nagy sikerű könyvéből.