Tisztelt MDPT!
Szomorúan, de megértéssel fogadtam Kaposi Laci bejelentését, hogy befejezi elnöki ténykedését a társaságban (ennek okaiként nyilván nem csupán az ő életének várható új periódusa, de a társasági élet újragondolása is megjelenik).
Mint az alapítás óta többé-kevésbé részese a társaság életének, s elkötelezett civilként  katasztrófának tartanám, ha a társaság olyan kritikus spirálba zuhanna, melyben a különösen nehéz helyzetben nehezebbe, hitelt és tagokat veszítve kerülne ki.

Amikor Körömi Gábort alig több mint egy éve Pécsett a Mezei-díj átvételekor laudáltam, akkor magunkat is, őt is arra kértem: vigyázzon magára. Szükség van rá (s nem csupán “társaságilag”, s talán a vigyázásra szólítás éppen arra vonatkozott, hogy próbálja nem szétforgácsolni magát, ne égesse el magát idő előtt).
Most mégis azt kell belátnom: 2023 januárjában az elnöki posztra nincs nála alkalmasabb személy.
De hogy ne tagadjam meg 2021-es figyelmeztetésemet: a következő megszorításokkal:
– mandátuma (egyelőre mindenképp) egy esztendőre szóljon, amíg a társaság “megrázza magát”, újratanulja, újragondolja az új nemzedékkel munkáját, életét, csoportviszonyait
– magam is ezt teszem: de minden “őslakost” arra kérek, vállaljon intenzívebben feladatokat, vegyen le Gábor válláról terheket, csak akkor szabad őt ebbe az arénába ereszteni, ha segítők sokasága veszi körül, akik őt segítik, s nem tőle követelnek (hagyományt, akármit)
Ha a közgyűlésen e két utóbbi opcióra biztosíték lesz, akkor Gábort nagyrabecsüléssel, nagy szeretettel – s nem kevesebb aggodalommal őérte – jelölöm.
Trencsényi László