A siroki Művelődési Házban 2024. március 27-én, 10 órától az ötvenöt éves siroki gyermekszínjátszást ünneplik. A program gerincét a köszöntő után gyermekszínjátszó csoportok bemutatkozása adja. Az Országh Kristóf Általános Iskola csoportjai mellett fellépnek az egri Mozaik Suli színjátszói is.
A rendezvényen a Magyar Drámapedagógiai Társaságot Körömi Gábor alelnök és Kaposi László, az egyesület volt elnöke képviselik.
Mindazoknak, akik ott lesznek, és azoknak is, akik nem tudnak eljönni, örömmel tesszük közzé a nagy hármas, Borics József, Rajnavölgyi Vilmos és Gál Zoltán csoportvezető-rendező tanárok sorait.
Idén ötvenöt éve annak, hogy Sirokban megalakult az első gyermekszínjátszó kör. A kezdetekről és a máig tartó sikerekről három olyan megszállott pedagógus mesél, akik egymásnak adták át a stafétát, és diákjaikkal öregbítették Sirok és a siroki iskola hírnevét.
Borics József magyar-orosz-rajz szakos tanárként 1968-ban került Sirokba. Azt mondja, egy elrontott verssel kezdődött minden. Fiatal tanárként belesült egy Radnóti-vers elmondásába, s ez annyira bántotta, hogy már csak dacból is elkezdett foglalkozni az irodalommal, s mindazzal, ami ehhez kapcsolódik.
– Az akkori irodalmi színpadok stílusát a szavalókórusos előadásmód jellemezte. Egy ilyen működött az én falumban is, amelynek tagja lettem.
Az Úttörővezető c. havilap Kincsesláda rovatában olvastam egy felhívást – a kor szóhasználata szerint – felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából rendezendő műsor elkészítésére. Ezt a Kulturális szemle keretében 1969-ben mutattuk be, hét diákom részvételével.
A következő évben először helyi, majd felmenő rendszerben körzeti, járási, végül megyei szinten is sikeresen vettük az akadályokat. Arany minősítést szereztünk a Csillag a homlokunkon című pódiumjátékunkkal, melyet versekből szerkesztettem össze. Ez olyan lendületet adott az irodalmi színpadnak, hogy ezután minden évben éltünk a lehetőséggel. A sikerek nem maradtak el.
A nagyok elballagása után másodikosokból alakult meg a Pöttöm színpad. Az aranyak jöttek egymás után. Ha néha becsúszott egy-egy ezüst, azt kudarcként éltük meg. A repertoárban szerepelt a Csiribiri, Íme, az emberke, A tücsök és a hangya, A rakoncátlan lángocska meséje. Ez utóbbi hatására a csoport a továbbiakban Lángocska néven lépett fel.
A versenyeken túl társadalmi eseményeken is állandó résztvevőkké váltunk. Irodalmi műsort készítettünk Dobó István halálának 400. évfordulója alkalmából. A darab megjárta a Csillebérci Úttörőtábort, de a Népművelési Intézetbe is meghívtak bennünket. Szakmai berkekben jegyezni kezdték a siroki színjátszókat. Számomra mégis a legkedvesebb emlék az első fellépés, az első arany maradt.
Később, amikor egyre sürgetőbben éreztem, hogy a festészettel szeretnék foglalkozni, átadtam a stafétabotot fiatalabb kollégámnak, Rajnavölgyi Vilmosnak.
– Az én első csoportom 1986-ban alakult, s már az első megmérettetésen sikerült arany minősítést szereznünk a Kamasz panasszal – folytatja a történetet Vilmos. 23 fellépő csoport közül mindössze hármat jutalmaztak arannyal. Egyhetes táborozást nyertünk a Mátrában található Sástóra. Szóval jól indult a Pafff (igen, három f-fel) színpad pályafutása. Itt ismerkedett meg a színjátszással Baráth Zoltán is, aki azóta színművész lett, s a Babszem Jankó (Eger) színtársulat vezetője.
A mai napig 26 arany minősítés áll a Pafff színpad neve mellett, az utóbbi tizenhét évben zsinórban. Emellett a Heves megyei szervezésű Miénk a tér! versenyek díjait, illetve számos fellépés és bemutató sikereit is elkönyvelhetjük. Nyolc alkalommal kaptunk Arany Diplomát, azaz sikerült eljutnunk az országos gálákra is. Először 2008-ban a Bolond faluval, legutóbb a Szent Antal szerencséje c. mesével. Megjártuk Debrecent, felléptünk a fővárosban többször is, Pécsett és Szekszárdon is sikerrel léptünk színpadra.
2014-ben felértünk a csúcsra: a Pafff és a Bendegúzok csoport megosztva megkapta az Emberi Erőforrások Minisztériumának Különdíját is.
Bár Pafff színpadról beszélünk, valójában nem válogatott gyerekek alkották a csoportot. Mindig az aktuális osztályom kapta meg év elején a lehetőséget. Aki jelentkezett, az bekerült, s hozzájuk igazítottam az előadást. Sajnos, jó színdaraboknak híján voltam, ezért az utóbbi években már többször is magam írtam meg a szövegkönyvet egy-egy mese alapján. Ezek közül a Szent Antal szerencséjére vagyok a legbüszkébb. A néhány soros meséből írt színdarab kétszer is megjárta az országos versenyt.
Sajnos a Covid járvány átírta a színjátszó találkozók forgatókönyvét is, online formában azért neveztünk. A járvány csillapodott, és Pécsen megcsináltam/ megcsináltuk az utolsó Pafff előadást.
Néhány sorral előbb azt mondtam, hogy felértem a csúcsra. Tévedtem. 2021-ben a Magyar Drámapedagógiai Társaság előléptetett gyémánt okleveles gyermekszínjátszó-rendező tanárrá. Erre aztán nem számítottam!
47 év tanítás után nyugdíjba vonultam, és velem együtt (36 év után) a Pafff színpad is. Nyugodtan hátra dőlhetek a kényelmes fotelemben, mert olyan kolléga viszi tovább a siroki színjátszást, aki még tőlem is megszállottabb.
Gál Zoltán testnevelő tanár 1996-ban alapította meg a Bendegúzok színjátszó csoportot, mert kötelességének érezte, hogy tovább vigyék és erősítsék az iskolai színjátszás hírnevét.
– Mindig saját osztállyal dolgoztam én is. Mint osztályfőnök, lehetőséget láttam a gyerekekben – folytatja Gál Zoltán. Mára a kilencedik generációval dolgozunk együtt. Az első megyei „weöresön” ezüst minősítést kaptunk, ami hatalmas lendületet adott. Gőzerővel dolgoztunk, azon agyaltunk, hogy mivel lépünk fel a következő tanévben.
Aztán megtörtént a csoda! A siroki színjátszás történetében nekünk adatott meg először az a lehetőség, hogy képviseljük iskolánkat és Heves megyét a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gáláján, 2006-ban. Az ország legjobb húsz csoportja közé kerültek a Bendegúzok A cigányból lett királyfi c. előadással. Segítőmmel, Viktor Tünde tanárnővel napokig nem tértünk magunkhoz az örömtől.
Az évek során sok tehetséges diákkal foglalkozhattam. A próbák jókedvűen, néha bizony bosszankodva teltek. A legnagyobb gondot a darabválasztás okozta. Rendszerint vaskos humorú cigány népmeséket dolgoztam fel, írtam színpadra. Sikert sikerre halmoztunk, hullottak az arany minősítések és a különdíjak.
Azonban úgy éreztem, hogy másfelé kell nyitnom. Népi balladákat kezdtem átdolgozni, színpadra írni, rendezni. Az első balladám: A fagyos király az EMMI Különdíját is megkapta, majd újabb színdarabok hozták a „kötelező” aranyakat. (Kőmíves Kelemen, Ágnes asszony, A bajusz, Bolond Jankó).
2021-ben én is örömmel vettem át a Gyémánt Okleveles Színjátszó rendező tanári címet, hiszen megfeleltem annak a feltételnek, hogy a csoport rendelkezzen legalább öt arany minősítéssel. Úgy gondoltam, innen már nincs feljebb. Tíz országos cím, rendezői díj, mi kell még?
Aztán egy újabb meglepetés. A Magyar Szín-Játékos Szövetség nekünk ítélte azt a Nagy András Lászlóról elnevezett NÍVÓDÍJ-at, melyet a 2022-es évadban nyert el a Bendegúzok társulat A walesi bárdok című előadása. Az ország legjobb gyermekszínjátszó előadása lett a miénk!
A munka folytatódik, jelenlegi csoportommal keményen készülünk a következő megmérettetésre.
A történetnek nincs vége, hiszen majdnem minden kollégánk kivette részét a siroki színjátszás valamelyik epizódjából. Volt, aki kísérő tanárként jött velünk, volt, aki helyettesített, amíg versenyen voltunk, volt, aki besegített a jelmezek elkészítésében, volt, aki tánckoreográfiával támogatta a sikeres fellépést. Huszár Éva Julianna tanítónő pedig a Pereszkék kis csoportját terelgette a színjátszás kacskaringós ösvényén.
Nálunk az iskola és a község vezetése s minden siroki támogatja a gyermekszínjátszást. Tuza Gábor polgármester úr anyagi támogatással segíti a gyerekek utazását, egyéb kiadásokat. Megértő figyelem kíséri ténykedésünket.
Hírnevet szerzünk nemcsak az iskolának, a községnek, hanem Heves vármegyének is, és a hatvani tankerületnek is. Fontosnak tartjuk azt, hogy a színjátszás nemcsak szórakoztat, hanem tanít és nevel is. Erősíti a magabiztos fellépést, a csapatban való együttműködést és gondolkodást. Arról nem is beszélve, hogy jó beszédkészséget lehet szerezni általa.
Egy szó, mint száz! Most ünnepelni kell! Megszorítjuk azoknak a gyerekeknek a kezét, akik sokat tettek a siroki színjátszásért. Köszönjük! Az iskolavezetésnek, a tantestületnek, a szülőknek, hogy segítették, segítik a munkánkat. Meg mindenkinek. Köszönjük! Köszönjük!
Itt a vége, fuss el véle! Aki pedig nem hiszi, az járjon utána!
Sirok, 2024