Egy szubjektív megítélésű művészeti ág zsűrizése mindig is vitákat kavar. Ebben az évadban a Társaság elnöksége új ötlettel állt elő. Miáltal az országos gálára olyan előadások érkeznek, amelyek már két zsűri elemzésén-értékelésén „átestek”, fölösleges ezt harmadszor is tenni, ugyanabban vagy hasonló formában megismételni. Az előadások jelentős részét egyébként sem játsszák már tovább a csoportok.
Az új forma lényege, hogy az előadásokat nem egy kijelölt zsűri értékeli, hanem a csoportvezetők beszélgetnek egymás előadásairól: a figyelem központjában nem elsősorban a produkció, hanem az az alkotói folyamat áll, amely a produkciót létrehozta. Hogy hatékony legyen ez a lazának tűnő forma, a csoportvezetők, illetőleg a csoportok párban nézik meg egymás produkcióit, és a párosok egymás előadásainak elemzés-beszélgetését moderálják. (Részletek a folytatásban – a TOVÁBB feliratra vagy a címre kattintva)

Tekergőcök – Vajk Játszók
Fóti Kisfiókák – Hucutkák
Carpe Diem – BólyaiSokk
Pimasz Kamasz – Barapart
Lazarcú Maszkák – Belső Kör
Inárcsi Színjátszók – Abakusz
Nem Art – Csajok
Szivárvány – Tűztestvérek
Felleghajtó – Nánai Apróságok – Turbó Csiga
Lenszirom – Színász
Lajtorja – Kaktusz