XVIII. alkalommal hirdette meg a Magyar Drámapedagógiai Társaság a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozót. Az országos programsorozat első megyei bemutatójára Miskolcon, 2009. március 14-én került sor a Megyei Pedagógiai Szakmai Szakszolgálat és Közművelődési Intézet szervezésében.
A találkozó helyszíne ismét a diósgyőri Ady Endre Kulturális Szabadidőközpont volt, s fontos, hogy találkozóról beszélünk, s nem versenyről, hiszen a gyerekek és a pedagógus rendezők találkozni, egymás munkájával megismerkedni gyűltek össze. A nézőtéren értő felnőtt és gyerekszemek figyeltek a színpadra, ennek köszönhető a folyamatos teltház az egésznapos rendezvény ideje alatt. Fontos, hogy kiváncsiak legyünk a többiek előadására, hiszen ebből lehet a legtöbbet tanulni. Nézzük meg, melyik csoport épp hol tart a színpadi szereplés tanuló-ösvényén, mit kell még elsajátítanunk, mire kell jobban figyelnünk, jövőre milyen szöveget válasszunk, milyen színpadi eszközöket használjunk. Hiszen milyen jó, ha mindenkit lehet hallani a színpadon, ha a szereplők egységes jelmezben, átgondolt kellék és díszletelemekkel, végiggondolt színészi jelzésrendszerrel mesélik, játsszák el darabjaikat. Én is sokat tanultam ebből a találkozóból, ahol láthattunk mesejátékot, szerkesztett játékot, verses mesét, komédiát, élet-játékot, irodalmi adaptációt egyaránt. Kiderült az is, hogy milyen nagy szerepe van a pedagógusnak már a munka elején, az anyagkiválasztásban, a szerkesztésben, hiszen ha jó a szituáció, a gyerekek számára érthető és játszható a helyzet, akkor a szereplők is ügyesebben, felszabadultabban játszhatnak a színpadon.
olvass tovább
