Címlap

Elment egy 39 éves fiatalember. Kiváló drámatanárt veszítettünk.

Nemzedéke, a drámapedagógia rövid magyarországi történetén belül a „harmadik generáció” legjobbja – és talán egyetlen rendteremtő képességű elméleti szakembere. Megalapozott szakmai műveltségére és remek angol nyelvtudására építve korán kezdett, s éppen emiatt az egy korcsoporttal előtte járókkal dolgozhatott. És jelentős munkákban vehetett részt. Neki megadatott, ami sokaknak nem: jókor volt jó helyen. A drámapeda­gógia hazai két évtizedes, lassú, partot mosó fejlődése és néhány erős, külső impulzus a 90-es évek elejére nagy erejű változásokat hozott. Hirtelen betört a szakmába, a szakmai köztudatba az az irányzat, amit addig a sors (talán a bal-) távol tartott a magyar szakemberektől, az iskoláktól és a gyerekektől. Megjelent nálunk is a dráma tanítási változata. Ebben a vál­tozásban Szauder Erik – huszonegynéhány évesen – aktív közreműködőként, avatott közvetítőként lehetett jelen. Az angol előadók által tartott első drámakurzusok végtelenségig türelmes és a teljes kimerülésig megbízható tolmácsaként, majd egy-két év múlva, 93-tól jeles szakkönyvek rugalmas fordítójaként találkozhatunk vele. (Nem volt kis munka volt ez utóbbi sem: talán még az is el tudja képzelni, aki nem próbálta, hogy milyen nehéz a fordítás, amikor az egyik nyelven kialakult és elfogadott minden, a másikon pedig a terminológia alapjai sem léteznek; vagy csak azok.) Nemzetinek és alapnak nevezett központi szabályozókhoz készülő tantervek, tanmenetek és tanári segédletek társszerzőjeként a szerkesztővel az utolsó szóig korrekt módon, gyakran pedig nagy élvezettel megvívott viták, szellemi csaták harcosaként végig ott volt a legfontosabb, az 1994-2003 közötti időszakban. És 1994-től a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségi tagjaként, a szervezésre eleinte több, később munkahelyi kötöttségei és angliai doktori iskolája miatt kevesebb időt fordítva közreműködött az országos egyesület munkájában: az irányításban is. A magyar drámapedagógia nemzetközi képviselője volt. Azt kevesebben tudják róla, hogy mint „ős-színjátszó” részt vett egy másik jelentős szervezet, a diákszínjátszók országos egyesületének indulásában is.

a Fiumei temető szóróparcellájában lesz június 27-én, hétfőn délután kettőkor.  

„A színházzal kapcsolatos ismereteidet valahogy hasznosítsd, öcskös!” /Paál István, Solténszky Tibornak, élőszóban 1976-ban/

olvass tovább

A Magyar Drámapedagógiai Társaság Jakus Julinak, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ mindig mosolygós, „kézügyes” munkatársának, a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó megyei és regionális találkozói rendezőjének,

 a Gyermekszínjátszás Patrónusa címet adományozza 

– köszönettel és elismeréssel hosszú idő óta a gyerekek iránti szeretettel és elkötelezettséggel, a pedagógusok iránti türelemmel és megértéssel, s töretlen lelkesedéssel végzett, a gyerekszínjátszás ügyét éltető kiemelkedő közművelődési tevékenységéért.

 

olvass tovább